A múlt héten többen is beszóltak nekünk a gyerekek miatt.Először mikor felszálltunk a villamosra, egy idős házaspár hölgy tagja jól halhatóan mondta a férjének: „na,menjünk innen…”.Pedig akkor még csak nem is hangoskodtak a fiúk, nem ugrabugráltak, mégis a házaspár átszállt az első kocsiba. Még aznap férjemmel, gyerekekkel jöttünk haza a játszótérről, mikor egy bácsika már messziről fintorgott. Mikor oda értünk, kérdezte: "ez mind?" Férjem válasza:"Ez mind." Erre ő:"Részvétem". Másnap még egy beszólás a hentesnél...

Tudom,hogy a gyerekeink nem angyalok, de tényleg semmi rosszat nem tettek amivel ezt érdemelték volna. Kicsit kiakadtam, hogy ez a világ véleménye rólunk. Következő nap már előre féltem a bevásárlástól és kértem a jó Istent,hogy ne találkozzak ilyen negatív emberekkel. Legalább én mindig büszke lehessek rájuk. Így is lett. Amíg elmentünk a Sparba 4 olyan négy gyerekes családot láttunk, ahol hasonló korú gyerekek voltak. Az üzletben a mellettünk lévő pénztárnál (pont mint a mieink) egy 3 fiús anyuka, de a gyerekek sokkal elevenebbek voltak, mint nálunk. .Ma a játszótérről hazafelé; egy férfi, aki nagy dobozt cipelt, csak azért megállt,hogy megkérdezze, mind az enyémek-e a gyerekek. „De jó, de szép, gratulàlok” mondta! Ahogy tovább jöttünk, egy idős házaspár hasonlóan kedvesen gratulált.:-)
A jó Isten gondoskodott pozitív visszajelzésekről!

De jó! Igen, tudom miről beszélsz...Mi az Auchanba vàsàroltuk, az iskolai dolgokat hàrom gyereknek. Mikor a pénztáros mondta az összeget, a mögöttünk lévő pasas odaszólt a feleségének: "Na... ezért nem lesz gyerekünk!", Mikor fizettünk úgy mért végig minket mintha ufók lennénk...Az is igaz, hogy mi is sok dicséretet is kapunk.

Szép csodám volt tegnap. Mostanában elég aggodalmas voltam, mert egyrészt Pio atya

jövendöléseit megkaptam valakitől, másrészt sorra olvastuk a híreket a szörnyú terrorról a világban. Tegnap először az olvasmány majd az evangélium ijesztett meg.... Tudom, nem szabadott volna, de már kezdtem összekötni gondolatban a sok szörnyű eseményt,  a halálfélelmet és a bibliai sorokat. Majd jött a csoda. A pap a misén, mintha nekem beszélt volna. Azt állitotta a prédikációja középpontjába, hogy ne felejtsük el, hogy Jézus nem fenyegetni, ijesztegetni akar minket, hanem örömhirt mondd az Ő második eljöveteléről. És milyen jó lenne,ha minden napot az Úr tenyerén zárnánk azzal, hogy örömmel, tiszta lélekkel mennénk hozzá, ha azon az éjszakán magához hivna!Olyan gyönyörű meggyőződéssel beszélt,hogy más emberként jöttem ki a templomból. A Szentlélek ajándéka volt ez a mise számomra!!

 

 

 

Eléggé lenn voltam, mert férjem se volt jól, én sem haladtam a tanulással, és ráadásul úgy éreztem minden ellenünk dolgozik (ugyan jó idő volt, de annyira száraz, hogy ellepték a rovarok a fákat is, nem csak a növényeket. Azok a bogarak, amik csak igen nagy szárazság idején jelennek meg. Eközben egyetemre se tudtam rendesen elindulni.

Aztán férjem jobban lett, és én magamhoz ragadtam találomra egy pár Sillye cd-t és elindultam az új kocsival (három hete vettük, 11 éves Renault Laguna), amiben működik a rádió és a cd lejátszó is. Az első cd-t nem akarta lejátszani, de a másodikat igen... És mi volt az? Egy egyveleg, amit valamelyiktek készített nekünk.. Az első szám: „Mondjunk éneket örömmel”, aztán „Te vagy az út, az igazság...” es jönnek tovább „Mit sem aggódom…” „érzem nincs már semmi baj”... a könnyeimmel küzdve vezettem az egyetemre, mert tényleg éreztem, ezt most nekem küldte a Jóisten.... Mikor megérkeztem többen kérdeztek, hogy minden rendben van-e, mert hiányoltak (ezek olyanok voltak, akikkel én nem sokat értekeztem eddig) az egyik lány még a nyakamba is borult, hogy de  jó, hogy itt vagyok...

A Gesztenyés kertben tartották a Hegyvidék napokat, ahová én is elígérkeztem segítőnek. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy jó lesz az idő, nagy esőket jósoltak, ez meg szabadtéri fesztivál volt, de hónapok óta erre készültünk, nem volt "B" terv. Ha elmossa az eső, akkor oda nagyon sok ember sok munkája...Én a kézműves asztalnál tanítottam a gyerekeket manóbögrét készíteni. Nemhogy nem esett az eső, de kb. kétszer annyian voltak, mint tavaly és mind a 48 db bögre elfogyott, amivel készültünk. (Ebből persze négy a mi gyerekeinké lett.:-))Még külön öröm volt, hogy testvéremék is ellátogattak kis babájukkal  a programra.