A tél szépsége is Isten csodája.

Nálunk egész télen egy rizikó, hogy vajon esik-e valami az égből az éjjel, amitől nem tudunk kiállni reggel a kocsival.

Persze állhatnánk kint az utcán is egész télen, de akkor meg az a rizikó, hogy nem indul el az öreg dízelmotor a hidegben, illetve a havat/jeget/ónos esőt akkor is le kell takarítani, csak nem a rámpáról, hanem a kocsiról.

Így hát nem túl nagy lelkesedéssel állapítottam meg tegnap késő este, hogy havazott. Már előre tartottam tőle, hogy fogom a reggeli rohanásban még a  rámpát is letakarítani, ha egyáltalán lehetséges.

És képzeljétek mi történt. Tiz éves fiam (aki egyébként nagyon meg van fázva, mert vasárnap a misén levette a sapkáját -ahogy illik-, hiába mondtam neki, hogy szerintem a JóIsten egyáltalán nem bánja, ha van rajta sapka, mivel olyan hideg volt a templomban, hogy jól látszott a leheletünk), szóval nagyfiam hamar felöltözött, ahogy mindig is szokott és önként felajánlotta, hogy kimegy a mínusz 10  fokba eltakarítani a rámpáról a jéggé dermedt havat.

Így is történt: mire mindenki elkészült, a kocsi akadály nélkül gördült ki az utcára.

Ez az én mai napi csodám. Nagyon büszke vagyok elsőszülöttemre.

 

 Ezt a csodát, tartogattam... Medjugorjeban a Krizevacon vettem egy rózsafüzér karkötőt fagolyokkal €1-ért, mikor épp az egyik gyereket pátyolgattam. Férjemnek megtetszett az ötlet, és mikor legközelebb Medjugorjeban a boltoknál jártunk, ki is nézett magának egy nagyon hasonlót, de olajfagolyókkal, €3-ért. Sokkal szebb volt, mint az enyém, nemcsak a golyók miatt, hanem a fonása miatt is. Még gondolkodtam is rajta, hogy én is veszek egyet, de sajnáltam rá a pénzt... Az enyémen van egy érem, ami sajnos állandóan ekcémát okoz, igy csak keveset hordtam... Haza érve, egyik hugom kezembe nyomott egy kis csomagot, hogy Horvátországból hozta. Az én drága testvérem, soha nem tud ajándék nélkül jönni... 

Mi is volt a tasakban? Na kitaláltátok?

Olajfagolyós rózsafüzér karkötő, még szebb is mint a férjemé! Pedig hugom semmit nem tudott az előzményekről... És az ezen lévő kis érem, nem irital, igy hordhatom... Mi ez ha nem csoda?

Mármint a testvérem.

Egy játékból kiesett egy fém csavar...a gyerekek nem találtàk,játszottak tovább...Egyszer csak hallom, hogy kisbaba lánykám öklendezik. Szaladok,ütögetem, tovàbb csinàlja. Közben már az apja is veregeti a hàtàt, aztán lefordítottuk és úgy is ráztuk. Egyszer csak végre koppan a földön valami.

Én nem tudtam az előzményeket csak akkor, mikor a másik kettő egyszerre  mondta: Dejó! "Megvan a peonza csavarja" 

Ma du egy ikeás képkeretet szereltem össze. Mivel elég zűrös délutánunk volt, hagytam a pici lányt kúszni-mászni mellettem.

Az egyik alkatrèsz, egy fém leszorító lapocska kiesett, de úgy láttam,hogy beesett a kép mögé. Gondoltam, ott nem akadályoz semmit,maradhat ott..

Mikor végeztem, a kicsit betettem a jàrókába, adtam neki egy duci puffit, jól elvolt. Nyugodtan takarítottam, majd kb.5 perc után hallom, hogy öklendezik...Gyorsan felültettem, veregettem, lefordítottam: erre nagy krákogás mellett kiköpte a fém lapocskàt!

Nagyon dolgozik az őrangyala, az màr biztos!