Az én feladatom lenne, hogy szeretetet vigyek oda, ahol békétlenség van, de sokszor inkább csak a tehetetlenségemet tapasztalom meg, azt hogy egy csődtömeg vagyunk. Családunk közös, mindenki által üdvözölt programjának kivitelezése szinte lehetetlen kihívásnak tűnik, pláne amikor nem várt egészségügyi problémák sorozata ássa alá amúgy is ingatag lábakon álló terveinket, pláne ha úgy tűnik, hogy még a természet is ellenünk dolgozik.
                                      
És a hogyan lehetne még rosszabb érzés után, csak egy mustármagnyi hit kell, csak egy odabízás Istenre. Megtapasztalod az Ő mosolyát, hogy a küzdelmed nem volt hiábavaló. Kezdetleges próbálkozásodhoz ő hozzáadja az ő erejét. Béke születik ott, ahol kell, testvériesség, amikor a legnagyobb szükség van rá, a természet behódol a Mindenhatónak és eső helyett csupán hó esik (ami sokkal barátibb). Olykor-olykor a nap is kisüt, leküzdöd a fizikai fájdalmaidat és megküzdesz a határaiddal, s amikor este mindenki hálát ad a napért, az maga a csoda. 

Szó szerint megtapasztaltuk, hogy "Kis hópelyhek az örömök...rajtuk át Isten szól: jövök"

Kedves mind!

 Sokan tudjátok, hogy a facebookon pár éve indítottam egy csoportot. Itt többnyire bátorító idézeteket osztok meg, imaszándékokat teszünk fel és időnként imádkozunk egymásért. Ennek egyik formája, hogy "véletlenül" kiválasztok két nevet a tagok közül és aznap értük imádkozunk. 

 Már sok olyan visszajelzést kaptam, hogy pont aznap volt szüksége az illetőnek imára. Ma egy elég komoly üzenetet kaptam. 

 "Nagyon hálás vagyok nektek, köszönöm Istennek , hogy vagytok. A múlt kedden, pont azon a napon imáztatok értem, amikor a rendőrségre kellett mennem és egy volt katolikus iskolában tanított alezredes hallgatott ki tanuként és végre jól értette, amit mondtam, pontosan írta le a dolgokat."

 De volt már, hogy az egyik tagunkért kértem imát és a válaszából úgy éreztem, rá kell kérdeznem , hogy vannak. Kiderült, hogy  a lánya anorexia miatt hónapok óta kórházban van... így őérte is imádkozunk.

 Szóval a Szentlélek dolgozik, az imák elérnek az Úrhoz.

 Szép napot!

Böjte Csaba írása a mai napra:

SARLÓS BOLDOGASSZONY ÜNNEPE Július 2. 

Nem csak a nagy Isten indul el felénk a megtestesülés titkával, hanem azt akarja, hogy mi is induljunk el egymás felé nagy szeretettel! Ezért e szép napon ünnepeljük a keresztény zarándokok példaképét, a boldogságos Szűzanyát, Krisztus Urunk édesanyját!                                   

 

 

I. Mária példaképünk, mert mindent hátrahagyva útra kel, hogy gyermeket váró idős rokonának, Erzsébetnek segítsen, és ezzel a szolgáló szeretetet vállaló sok - sok keresztény előtt megnyitja az utat. Az ő munkája Erzsébetnél nem szimbolikus, hisz mos, főz, takarít, vigyáz a kisbabára, végzi a mindennapi egyszerű házkörüli munkát! 

 

II. Mindezt nem egyedül teszi, hisz ott van vele a megtestesült Jézus. Mária egy élő tabernákulum! Nem kell ezért irigykedni, hisz minden megkeresztelt ember Isten temploma. A keresztség szentségében a nagy Isten otthont vesz az emberben, így Isten hordozók, ahogy a görögök mondták, Teofor lesz minden keresztény! Óriási méltóság, öröm és lehetőség, hisz Teremtőnkkel kommunikálhatunk a lelkiismeretünkben az ég a földdel összeér! A keresztény nem magányos, össze-vissza sodródó falevél, hanem Isten valóságos társa e világot tovább teremtő gyönyörű műben.

 

III. Mária ezen a napon fogalmazza meg gyönyörű himnuszát, öröménekét, a Magnificátot.  Erzsébet, Mária, de még az anyai méhben lévő kis Keresztelő János is ujjong a találkozás örömében! Istennel vállalt szolgáló szeretet, a testvérek találkozása az igazi öröm forrása! Olyan öröm, melyet sem a rozsda, sem a moly, de még az idő múlása sem tud megemészteni! Ez a szentek útja, melyet Mária megnyitott előttünk, ez az az út amelyen érdemes járni, amelyen én is szeretnék járni életem minden napján. 

 

Komfortzónánkat hátra hagyva, lelkünkben lakó Jézus Krisztussal mindent megbeszélve, lépjünk a szolgáló szeretet útjára!  Áldott ünnepet kívánok, Csaba t.

 Jött egy 10 éves új kislány az iskolába ahol tanítok .Kértem, meséljen magáról valamit, mire ő elmondta, hogy most nevelőotthonban lakik. Nevelőszülőknél volt, de az "apukája" rosszul bánt velük (van egy 6 éves öccse), ezért börtönbe került, ők meg az otthonba. Az édesapja pici korában meghalt, anyukája meg nem foglalkozik velük. Mindezt teljesen nyugodt arccal mondta, semmi panaszkodás, semmi nagyotmondás nem érződött belőle.

Ő egy olyan kislány, akiből valami csodálatos belső szépség sugárzik...Mindig mosolyog.

Kérdeztem, hogy hallotta e már a jó pásztor történetét, erre elénekelte a kedvenc énekét. Ez nekem egy csoda volt. Érdemes végig hallgatni, merthogy az eleje semmi különös, a refrén a lényeg...Rólad van szó: