Találtunk egy fantasztikus úszásoktatót! Hatvanegynéhány éves, irtó fiatalos, szigorú, de kedves hölgy. A többiek baba koruk óta úsztak, nem volt probléma betenni a fejüket a vízbe,  .  Az én kislányom először pár órát nagyon nehezen  viselt de igyekezett mindent megtanulni. Hihetetlen bátor és szófogadó volt, a tanárnő is csak ámult és bámult, hogy milyen gyorsan halad. Most ott tartunk, hogy alig várja a következő alkalmat.

Ezután fiam is elvittem. Nem akart beállni, de mivel muszáj volt, egy hirtelen ugrással benn termett a vízben, csak arra nem számÍtott, hogy ott már mély. Kapálózott, majdnem megfulladt. A tanárnő villámgyorsan kimentette. Ezután még kis megszakÍtással végigcsinálta az órát. Később beszéltem a tanárnővel, hogy elnézést kérjek viselkedéséért, de ő  legnagyobb meglepetésemre, azt mondta, hogy:

 1. A fiucska nem tudhatta, hogy ott mély a víz és nem szabad beleugrani,

 2. Soha nem látott ilyet. Más gyerek az eset után ordÍtva menekül és nem hajlandó bemenni a vízbe

 3. Óriási önuralma lehet a gyereknek. Ő egy kis hős, aki gyorsan meg fog tanulni úszni.

 A tanárnő kérte, hogy ezeket tolmácsoljam otthon. Képzeljétek, a  fiam eljött újra úszni és láttam, hogy kezdi jól érezni magát , esti imánál meg is köszönte, hogy jó volt az úszás. Azt hiszem, akinek az utóbbi időben meséltem a gyereknevelés küzdelmeiről, elismeri, hogy mindez csoda és tényleg Csaba testvérnek van igaza, aki azt mondja, a gyerekekből csak kiszeretni lehet a jót. Végre egy pedagógus, aki nem azt nézi, ami nem megy, hanem meglátja a pozitívumokat!

Sziasztok!

Megpróbálom csokorba szedni a csodáimat,amik akkor is követik egymást és halmozódnak,ha elfelejtem megköszönni, megosztani veletek.

 1.  Középső fiamat ikerpár osztálytársai meghívták zsúrba. Örülünk is neki, de ott a feladat, 2 ajándékot venni tehetős helyre... Hívtam férjem Müllerből, hogy parfümre gondoltam, van itt pl.NIKE, ami elég menő, de mennyiért nézzek? Mondja Ő, szerinte 2500...

Sajnos a legolcsóbb 3000...Nem baj,mondja férjem, akkor legyen annyiért. Szívtam a fogam, mert ez azért nem kis pénz, már a pénztárnál álltam sorban, mikor úgy döntöttem, megnézem a DM-ben hátha találok mást olcsóbban. Ahogy belépek,az első polcon kitéve ugyanazok a NIKE parfümök leárazva 2500Ft-ért. Hogy Isten jó a matematikában,az nem kérdés,de hogy ennyire egzakt,az mindig csoda!!!...Ezt Csaba testvértől is hallottam.

2.  Aznap azt álmodtam,hogy egy autópályán mentünk, ami hirtelen elkezdett beomlani. A gyerekek átértek, de én nem. Rámomlott az egész. Hallottam ahogy kérdezgetik egymástól: hol a Mami, mi történt? Én meg nem tudtam válaszolni,segíteni. Ijesztően valóságos és megrázó álom volt...Azóta minden pillanatban mikor ez az álom eszembe jut, hálás vagyok Istennek, hogy ott lehetek gyerekeimmel, férjemmel és segíthetek.

3.  Csoda a sok gyerek, akiket tanítok. Úgy élvezem,mikor érdekli őket a hittan...Mikor kérdeznek...Hétfőn elvittem a nyolcadikosokat a templomba. Kértem, hogy tegyék le Jézus elé kérdéseiket, kéréseiket, és, bár a 90%-uk csak hittanon hall Istenről (nagy vicceskedő kamaszok), most mind csendben imádkoztak. Kérték, hogy menjünk máskor is.

 Kedves Mindenki!

 Köszönjük a múlt hónapban értünk mondott imákat. Óriási csoda volt megélni, hogy be tudtunk költözni a mi kis csoda házikónkba. Pedig volt akadály bőven... 

 Első csoda: Kezdve azzal, hogy pont aznapra, amikor segítséget szerettünk volna kérni, valahogy úgy alakult, hogy minden segítő kéznek valahol máshol kellett helytállnia. Ami persze nem csoda, hiszen mi sem sejtettük, hogy két nappal az akció előtt kérünk segítséget. Illetve nem is szerettünk volna másoknak sem a terhére lenni, sem pedig messziről a családjuk mellől hosszú időre elcibálni.  Így viszont kiderült, milyen erős a mi kis egységünk. Családilag oldottuk meg a cipekedést. Férjem egyik oldalt, fiam meg én a másikon. S amitől a leginkább féltünk, a hűtő, az ment a legkönnyebben, a mosógép és a szárító már keményebb menet volt. 

 A második csoda, hogy nem azon izgultam, hogyan vezessek, s mikor robbanok le, hanem az előttem haladó férjem néztem az utánfutóval, amint a hűtőszekrény...hát mit is mondjak... nem éppen függőlegesen állt. De megérkeztünk.                                    

 Harmadik csoda, hogy habár hajnali 3/4 5-kor kelünk, minden napnak meglátjuk a szépséget. Pedig pl. nagy lányom  naponta csak délután 1/2 6-ra érkezik haza vonattal. Hihetetlen büszkék vagyunk rá. Eleinte nem hallgatott ránk, de már rájött ő is, hogy gyorsabban s hasznosabban telik az idő, ha tanulással tölti az utazás idejét. 

 Negyedik csoda: Lassan, de biztosan haladok  a különlegesen szigorú diétára szoruló kislányom receptjeinek s ételrepertoárjának bővítésében. Végre találtunk olyan kolbászt, amit persze csak mértékkel, de meg tud enni. Ma éppen brassóit készítettünk, minden mentesen, ami nagy szó, hiszen éppen a lelke, a hagyma hiányzott belőle, de neki ízlett.

 Ötödik csoda:Vasárnap éjszaka arra keltem, hogy hiába köhögök, nem kapok levegőt. Pánikba estem és ráztam a férjem, segítsen. Azt mondta, menjek ki a kertbe sétáljak egyet. Rosszul voltam, így nem volt kérdés vettem a farmerom a meleg fölsőm, a kabátom, csizmám s usgyi mentem ki a kertbe. Gyerekek... Olyan szép volt a kertünk. Telihold volt, így bevilágította az egész udvart. Vettem a nagy levegőket, be az orron ki a szájon, s közben csodáltam, hogy milyen gyönyörű telkünk van. Eszembe jutott a légzőgyakorlat, amit a Balatonnál lakó bácsitól tanultam. Gondoltam kipróbálom. Segített.

 Hatodik csoda: Éppen indultam volna vissza, mire férjem jött utánam és együtt kimerészkedtünk a kerítésen kívülre is. Hajnali kettőkor romantikus sétára indultunk. Én bőszen alkalmaztam a légzőgyakorlatokat, miközben ő mesélt nekem. Olyan jól lettem, hogy mikor meghallottuk az egyik távoli szomszédunk kukorékoló kakasát még a könnyem is kicsordult olyan jót nevettem. 

Hetedik csoda: Elkészült idő előtt az adventi koszorúnk. Ez alapjában még nem lenne olyan nagy csoda, de ez most tyleg úgy készült el, hogy tudatosan figyeltem rá, hogy minden időre be legyen szerezve, s elő legyen készítve. Tavaly gondosan elcsomagoltam a mohás koszorú alapot, a gyertyatartókat, s a díszeket. Most csak gyertyát kellett vennem, illetve ügyelnem arra, hogy áthozzuk a költözésnél. Meghitten,  muzsikaszó mellett a két kicsivel készítettük. Szerintem nagyon szép lett.

 Most néztem vissza, hogy mennyit írtam. Nos... Lenne még mit, de nem szeretnék hosszú lenni. 

Évek óta tudjuk, hogy van egy nagyon jó katolikus tábor 12-18 éveseknek. Sportolnak, és zsolozsmáznak, rózsafüzért imádkoznak (pl.: Jézus Irgalmas Szeretetének imádságát), gyónnak.. Van Szentségimádás, mise. Nagy fiamat a barátja hívta, akivel évekkel ezelőtt egy lelkigyakorlaton találkozott. Először visszautasították. Újból próbálkozott…

Mikor a tábor végeztével érte mentünk, úgy szállt be a kocsiba, hogy szeretne nekünk valamit bejelenteni. Sugárzott belőle a boldogság és lelki nyugalom. Elmesélte, hogy igazán megtapasztalta Isten jelenlétét, és hogy Isten hozzá személyesen beszél. Egy évet misszióra szeretne szánni, mesélte. Azt is átgondolta, átbeszélgette ott atyákkal és fiatalokkal, hogy több helyre is lehetne menni, de ő egy helyre érzi  leginkább a meghívást. Mar aznap irt két helyre. Az első hely szinte azonnal visszajelzett. Írnia kellett egy tanúságtevő levelet eddigi hitéletéről és volt egy beszélgetés. Ezek után elfogadták jelentkezését. A másik hely ahová inkább érezte a hívást jelezte, hogy évente 20 embert vesznek fel, és már felvették a 20 embert.

 Imádkoztunk, hogy úgy legyen ahogy Isten eltervezte.  Pár nap múlva a lelkigyakorlatos ház papi vezetője kérte fiunkat, hogy irja meg miért szeretne hozzájuk menni, és töltse ki a kitöltendő papírokat. Megkönnyeztem, amit a írt. Igazán őszintén leírta mindazt a hitbeli ingadozást és kétkedést, amit mi végig éltünk vele, de csak magunk közt beszéltünk róla. Újabb pár nap múlva hívták  interjúra és ezt követően eldőlt, hogy nagy fiunk egy évet misszióban fog tölteni.

Mi ez, ha nem csoda?