Tegnap a középső lányom azzal kelt fel, hogy fàj a mellkasa, a kicsi meg egész éjszaka köhögött. Gyors inhalálás, s megbeszéltük délután irány az orvos.Tudtam,hogy 4 gyerekkel kell mennem mivel férjem még akkor dolgozik. Előre szívtam a fogamat és mondhatni reggeltől azon izgultam, hogyan lesz a délután. A rendelőben mindig ezer gyerek van, s hiába megyünk akár 45 perccel hamarabb, nem valószínű, hogy az 1-es sorszámot húzzuk. Szóval már szégyelltem magamat, hiszen mindig ezt kérem az Úrtól, de fohászkodtam:,,Csak most ne legyenek sokan''.

Az iskolába érve azonnal közöltem a gyerekekkel fáj a szívem, rosszul vagyok én is, de muszáj orvoshoz menni.Tudták pontosan ez mivel jár, min 2 óra várakozás. Az első csoda ekkor ért: mindenki azonnal, szó nélkül jött. Útközben elmondtunk még egy fohászt, hogy ne legyenek sokan. A gyerekek már tudják ha megáll az autó ők kipattannak és futás számot húzni. Ez most is így történt. Mire a kicsivel a rendelőhöz értem a parkolótól  nagy lányom már jött: a 6 -os  szám miénk. /jelzem 30 perccel korábban mentünk mint a rendelési idő kezdete./ Na... gondoltam azért az is jobb mint ha 10-nél nagyobb lenne a sorszám.

Beléptem a rendelőbe és... csont üres volt. Az előttünk lévőt éppen akkor hívták be. Nekem csak az jött ki a számon: „Nahát... ez a jó Isten...,, Nem hogy nem kellett várnunk szinte semmit, de utánunk sem jöttek és rajtunk kívül nem volt senki. Újabb csoda. Aztán kiderült, semmi komoly bajuk nincs a lányoknak, no de nem baj, jól tettem hogy inhaláltattam őket. Hazafelé hálát adtunk.

 

Ma villamossal akartam menni valahova időre. Már előre féltem, hogy várhatok majd a hidegben. Ahogy kiléptem a kapunkon láttam, hogy egy megállónyira (elég közel) van a villamos. Pont pirosra váltott a gyalogátkelő, ami azt jelentette, hogy nem fogom elérni, mert egy másik zebrán is át kell még mennem. Az min.2 perc...

Le is tettem róla, de a villi valamiért az előző megállónál várakozott, így pont elértem.

A jó Isten figyelmessége mindig meghat.

Két ünnep között elmentünk moziba (én csak kísérő voltam, babánkkal kint vártunk, míg a többiek moziztak :) ), Keresztfiam is velünk volt, majd mikor vittük haza, fél úton kigyulladt a kocsiban egy vészjelző lámpa, ami szerint a generátor hibás, nem szabad használni az autót...

Mínusz fokok voltak keményen, december.27, 4 gyerekekkel a kocsiban...kicsit stresszes szituáció volt.Férjem elkezdett telefonálgatni, hátha a közelben akad szerelőműhely, ahova begurulhatunk, de semmi. Úgy döntött, hazahoz minket, aztán hazaviszi a keresztgyereket.Csak drukkoltunk, hogy hazaérjünk...Itthon Papa mondta, hogy megméri az akkumulátort, hogy tölti-e a generátort, így én felvittem a gyerekeket, egy gyors ebédet összedobtam, amit nagy lelkesen meg is ettek, majd férjem bátran útrakelt a kocsival, mert azt mérték, hogy valószinűleg tölt a generátor.

Simán megjárta  a mintegy 40 km-es útvonalat, bár az utolsó szakaszon már újból lehetett érezni a problémát, de hazaért!

Másnap még a szerelőhöz is elért a kocsi, ahol kiderült ki kell szerelni a generátort. Míg ők dolgoztak mi addig nővéremet látogathattuk, így a baj megszüntetése mellé, még ajándékot is kaptunk a gondviselő Istentől!

Másnap új csodáért adhattunk hálát. Pi ci lányom kiesett a bevásárló kocsiból, nagyon ijesztően nézett ki, mikor felemeltem a földről, így a Heim Pálba rohantunk vele. Mire vizsgálni kezdték, magához tért és mintha mi se történt volna gagyarászott és mindenre reagált! Allelúja!

 

 

 

 

 

 

 

A felnőtt ovis karácsonyra mentem, de sütni már nem volt időm. Nagyon bántott a dolog, mert nem szeretek bolti süteményt vinni. Férjem későn ért haza, féltem 15 perc alatt nem járom meg vásárlással...de mivel nem akartam üres kézzel érkezni, muszáj volt bevállalnom az esetleges késést. Gyorsan bepattantam a kocsiba s irány az Aldi /ott mindig kevesen vannak gyorsan megjárom/. Szállnék ki a kocsiból... de nem találtam a táskám. Persze otthon maradt. Nézem az órát: 8 perc és kezdődik a műsor melyen én vagyok az egyik meglepetés... Irány haza, közben drága férjem lehozta a kapuhoz a táskám. Vissza a boltba s gyors vásárlás. Nézem a pénztárat... tele...nézem a másikat... egy ember àll. Na... szaladok oda, mire kiderült azt éppen bezárni készült a biztonsàgiőr, de mivel ismert és látta nagyon sietek,  beengedett. Bepattantam a kocsiba, irány az óvoda. Pontosan 1 perccel 17:00 előtt érkeztem meg. Hogy hogyan? Csakis csodával. A sajtos ropogtatómat meg mindenki dicsérte egész este.