Sziasztok! Legfrissebb csodámról írok.
A Facebookon benne vagyok egy anyukás csoportban, ahol igen vegyes a társaság, de jókat"beszélgetünk" és egy-egy kérdésre rögtön sok válasz érkezik.
Az már kiderült, hogy a liberális felfogásúak a hangadók és kisebbségi véleményemmel többször háttérbe szorítottak, így aztán vannak témák, melyekhez nem szólok hozzá a békesség kedvéért.

Most felmerült a homoszexualitás kérdése. Először nem akartam hozzászólni, de vasárnap a misén hallottuk az igét, hogy "aki megvall engem az emberek előtt...". Arra buzdított, hogy mégis leírjam, mit gondolok. Így is tettem, és az egyik Anyuka meg is köszönte, hogy leírtam.

Nekem is voltak csodáim tegnap. Szakadt az eső és jó messzire kellett a nagyfiamat vinni, meccsre. Gondoltam, addig bemegyek a Tescoba a többi gyerekkel.

 1. csoda: férjem telefonált, hogy tud velünk találkozni, és elviszi a kicsiket haza, így a 17 éves lányommal mentünk vásárolni.

 2. csoda: így egy kicsit együtt tudtam lenni, beszélgetni, nézelődni tinédzser lányommal.  Nagy kerti szerszám leárazás volt, de ami különösen izgatott, hogy volt olyan strapabiró ásó és kerti vasvilla, amire épp szükségünk volt.

 3. csoda: a slusz poén pedig az volt, hogy 3.74 euroba került. Ennyiért általában még játék kerti szerszámot sem lehet kapni. El sem akartam hinni, amíg nem értünk a pénztárhoz.

 4. csoda:. Ami pedig még ránk ragadt, az egy táborozáshoz ajánlott sütő edény, nagyon jópofa, összecsukható fém. Megvettem szinten 3.74-ért, mert sokszor megyünk ide-oda. A gyereknek már többször „csorgott a nyáluk” egy ilyenre, mert másoknál látták, de eddig túl drága volt.

Hétvégén középső fiam névnapja volt, s hamarosan itt a gyereknap is. A rokonsággal azt beszéltük, hogy gyermek-vasutazni megyünk. Nagyon mondták a rossz időt, készültünk is mindenféle túrabakanccsal, széldzsekikkel ill. esőkabátokkal,mert még a Hűvösvölgyi nagyrétre is el akartunk kirándulni...Nemhogy nem volt borult, ragyogóan sütött a nap, még pólóban is melege volt a gyerekeknek. 10-kor találkoztunk és 15 órára értünk vissza. Kb. egy 1/4 órát még búcsúzkodtunk, majd becuccoltunk a kocsiba és elindultunk. Ahogy elindultunk lefelé, (nem viccelek!) 1 percen belül már csöpörgött, mire a Sváb hegyi megállóhoz leértünk, ami ugye max.5 perc, már úgy hömpölygött a víz lefelé az úton, hogy csak lassan tudtunk haladni. Biztos Ti is tapasztaltátok, mint egy özönvíz. Ezt úsztuk meg, illetve ettől óvott meg a jó Isten ilyen precízen. 

Még reggel megimádkoztam, hogy minden rendben legyen. Hát nemcsak az eső került el minket, de a magunkkal hozott ebédet is őrangyal vigyázta. Fogpiszkálóra tűzött fasírtgolyókat ígértünk  a gyerekeknek, amihez vettem pici mozarella golyókat. Szépen teletettem a tálcát a fasírttal, aztán gondoltam annyi felé osztom a golyókat, ahány husi van. Hát nem pont annyi golyó volt a zacskókban, mint amennyi fasírt a tálcára kifért??? :-)

Amikor az ember lánya majd belepusztul, hogy a négy gyerek mellett hajnalban felkelljen, elmenjen a piacra boltokba, hogy másnapra a kötelező családi partyra minden meglegyen....

Mikor a férj hajnali 1/2 6- kor ér haza de segit, hogy időben készen legyünk, mert ha nem, jaj nekünk....

Amikor azon görcsölsz,hogy mindenkinek kedvére tegyél s a grill partyn minden adott hőmérsékletűre s időben elkészüljön....

s cserébe azt kapod,hogy késnek, leszolják a főztödet s jókat nevetnek rajtad, az ejfelkor elkészített tortádat meg sem kóstolják, hanem csak a másik ünnepelt hozott bolti tortáját eszik ..Na ilyenkor érzem úgy magamat mint Polly az Elet játékában, mikor mankót kapott baba helyett.

Voltaképpen hálás lehetek, az Úr ennyire erősnek tart, hogy egyre jobban játszhassam a balekot. Hosszas sirás és a magam összekapirgálása közben (nézve a sok ránkmaradt ételt, ami sajnos nagyon könnyen romlik) hiába kerestem a csodát csak azt láttam mennyi sok munka, mennyi sok pénz ment kárba a semmiért...

Nem értettem. Kértem az Urat adjon erőt észrevennem a csodát s akkor ránéztem az én szerelmetes férjemre, aki immáron 30 órája volt talpon s habár majd lecsukódott a szeme, kitárta a karját s csak annyit mondott mosolyogva:,,Gyere ide Te!,,,S megölelt.

Ez nagyon jól esett s még nem ért véget a csoda. Ráeszméltem, hogy Ő végig kiállt mellettem, ott volt, segített. Az esti mise prédikációjában üzenetet is kaptam az Úrtól: "Ha valaki nem reagál szeretetedre, tudod mit csinalj? Szeresd jobban!",