Múlt héten csörgött a vezetékes  telefon és egy hölgy bevezetés nélkül mondta:

"Isten éltessen sokáig Erzsikém, minden szépet és jót kívánok!"

Le kellett hűtenem, hogy rossz számot hívott, de mondtam remélem eléri, akit keresett.

Utána esett le, hogy férjem Nagymamájának aznap van a névnapja, hiszen Ő is Erzsébet.

A jó Isten ilyen viccesen emlékeztetett minket.

 

 

 

Ugye mondtam valami jó biztos van abban, hogy betört a kocsink ablaka...

Tessék!

Ha nem tört volna be, nem állnék gondosan mindig be az udvarba.

Ha nem állnék be, akkor a házunk előtt a vihar által letört hatalmas ág az autónkat totálkárosra törte volna.

Ugye, hogy ugye!

 

 

 

Már egy jó ideje görgettük magunk előtt a feladatot, hogy zsúrt szervezzünk a fiúknak, tavaly még azt mondtuk kicsik, de idén beígértük nekik. A nagyobb fiunknak ugye év elején lett volna aktuális, de mivel akkor már nagyon  kis huga érkezésének tüzében égtünk, hát elnapoltuk a dolgot.
 Közben eljött az öccs szülinapja is és kérdezte, hogy kit hívhatna meg.  Gyerekeink persze látják, hogy az ovistársak meg az iskolások sorba rendezik a zsúrokat, így úgy döntöttünk, hogy akkor rendezünk egy közöset, hisz úgy igazságos. Múlt vasárnap egy gyors döntés volt, legyen ezen a héten pénteken. Felhívtam a 2 legjobb barát szüleit, hogy ők pl. ráérnek-e, és kiderült, hogy a nagyobb barátja csütörtökön elutazik, így ő biztos nem jön. Nem baj, gondoltam nagyon csúnya módon, egy gonddal kevesebb, így is lesznek elég sokan... Már épp elkészítettem a meghívót, mikor az elutazó barát apukája felhívott, hogy tudja  nagy szemtelenség, de nem tudnánk-e csütörtökön megtartani a zsúrt, mert akkor a fia mégis eljöhetne?
Na, gondoltam fel van adva a lecke, így se sok idő van addig, de hát szegény fiú, ha ennyire fontos neki, hogy itt legyen, hát megoldjuk. Van egy rosszcsont gyerek is az iskolás fiú csoportjában, akivel ugyan nincsenek nagy barátságban, de ő meghívta anno... Erősen gondolkoztam, hogy mi legyen, végül még  pluszba őt is meghívtuk és nem is volt semmi galiba.
A csoda az volt a történetben, hogy olyan simán ment a szervezés,  ilyet még nem láttam. Készítettem szuper kalózos meghívót, meg kalózszemfedőhöz szuper sablonokat találtam, + rengeteg ötletet játékokhoz, férjem kampókézötlete is zseniálisra sikeredett, így ripsz-ropsz,meg is szerveződött az egész. Többen mondták, hogy ilyen jó kis zsúron még nem voltak. Tudom ám, hogy ez nem a mi érdemünk, hanem a Gondviselő besegített, ha már rugalmasnak találtattunk:-)

Fiam a foci edzésen szerencsétlenül ütközött egy nála majd két fejjel magasabb gyerekkel. Ahogy ugrott, valahogyan belekönyökölt a gyerek nyakába.A szülők megijedtek s kórházba vitték ahonnan hazaküldtek a gyereket, de megfigyelést javasoltak. Jó nagy botrány lett belőle. A gyerekek s több tanár is nekiesett fiamnak teljesen jogtalanul,  mert - mint a edző is elmondta - véletlen baleset volt. No a lényeg csak annyi, hogy fiunk magába zuhant s azt mondta többet labdába sem rúg. Kimaradt az edzésekről s sokat sírt álmában. Állandóan a kisfiúért imádkozott /akiről utóbb kiderült, kutya baja nem volt, már másnap versenyre vitték/.

Rossz volt ezt látni, hogy tehetetlenek vagyunk. Az első csoda, hogy miután a gyerek szüleivel beszélgettem, az anyuka felkereste fiunkat s elmondta neki tudja, hogy nem  hibás, szeretné ha focizna. Könnyekig meghatódtam ezen....Aztán az edző keresett fel minket, szeretné ha elengedném fiunkat egy focibajnokságra, mert el akarja érni hogy a csapat felejtse el ezt a butaságot. Győzködött, hogy a fiú az egyik legnagyobb tehetség s nem szabad elásni ezt a talentumot.

Hétfőre fiunk borzalmas fülfájásra ébredt,  kiderült középfülgyulladása van. A meccsnek lőttek...Igen ám, itt jön a  csoda. A fiút egész hétre kiírta az orvos. Potyogtak a könnyei, mire a doki azt mondta, ha felügyelet alatt lesz, mehet. Így is történt s csuda jól játszottak. Igaz nem lettek dobogósak, de a kicsi fiam lelke megnyugodott, mert visszavették a csapatba. Igazi csodaként éltük meg.